Vannak dolgok ami bele égnek az ember lelkébe,kitörölhetetlenül.Felsőzsolca számomra ez, nyitókép egy idős néni imára kulcsolt kézzel áll térdig a fekáliás vízben és kenyeret kér.Soha ily élményt nem kívánok senkinek,főleg átélni a tehetetlenség és a düh az emberi gyarlóság leküzdése,lelkekben és a fizikai valóságban.Megdöbbentő volt számomra,szemtanúja lenni mikor az életösztönt legyőzi a birtoklási vágy.Tudom egy élet munkáját nehéz otthagyni,de azok az idős emberek képesek lettek volna meghalni javaikért.Nehéz kikapcsolni ilyen ilyen helyzetekben a természetes empátiát.láttam sokkot kapni tűzoltókat sorozatos tragédiák látványát nem bírták elviselni.Átérezték mások bajait és szalmaszálként roppantak össze.Tragikomikus volt nézni a felhalmozott ivóvíz menyiségét e területen,talán tisztítószer és fertőtlenítő jobban elkelt volna.Külön történet azt hinné az ember több baj már nem jöhet,de az ott hagyott házakat még ki is rabolták.A jéghegy csúcsa az árvíz sújtotta családok gyermekit a Zánkai táborban még éjszaka meglátogatták,és elvitték pénzüket ,mobiljaikat...Mit lehet mondani emberekből vagyunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.