„Tudom, hogy meghaltál,

de nem hiszem,

még ma sem értem én;

hogy pár kavics mindörökre bezárhat,

hogy föld alatt a hazád és a házad,

ugyan hogy érteném.”

(Szabó Magda)

Kereslek halk szavakban
Eltévedt fátyolos pillantásokban
Záporozó miértek zuhatagában
Az éj sötétjébe fulladozva

Eső csepp koppanása
Szívem jaj kiáltása
Egek felé sóhajtásban
Ott vagy minden gondolatban

Harmatos fű hajladozva
Ölelő csókodtól búcsúzva
Legyél szép fényességben
Égiekben tükröződve

Szépen írsz.

mondá Tyutyu barátom:  számomra etalon szava és mérföldkő.Tudom hogy lelkileg átérzi és megéli súlyát szavaimnak.Párhuzamos  dimenzióban hihetetlen mélységekben és magasságokban élek mit sem sejtő emberek között.Talán jobb is így ,majd dönt az utókor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.