.Keresztyén ember vagyok, én odatartom a másik orcámat is. És nem szeretnék okosabbnak látszani, mint amilyen vagyok. Az én fegyverem – amennyiben ez fegyver – a naivitásom. A naivitás feltételez valamiféle tisztaságot, vagy legalábbis egy manipulálatlan felületet. Nem akarom a szájába rágni senkinek, hogy most piszok nagyot ütöttem a hatalomba, amitől le kéne feküdnie – úgysem fekszik le.Lelkész nagyapa, jogászdoktor apa és operaénekes anya mellett nőttél fel mire tanítottak. Milyen nyomot hagyott meg benned ez a háttér?

Apám soha nem gyakorolhatta a jogászmesterségét, mert B-listázták, mindenhonnan kirúgták, deklasszált fickó volt. Anyám lelkészcsaládból származott, jó hangja volt, és miután kivált az Állami Népi Együttesből, elég sikeres opera énekesnő lett. Egyfelől reformátusok vagyunk, másfelől evangélikusok. Így nőttem fel, most pedig vallását nem gyakorló keresztyén vagyok.Én lassú gondolkodású ember vagyok ahhoz, hogy be tudtam volna szállni, így csak a morális kárát látom, az anyagi hasznát nem. Ez vagy a pechem, vagy a szerencsém. De rengeteg pozitív hozadéka van, ha az ember megmarad annak, akinek elképzelte magát. Nyugodt ember vagyok, és talán még a lelkiismeretem is jó, ha nem is száz százalékig. Vannak dolgok, amikre szívesen gondolok, szégyenkezés nélkül.Ma Magyarországon minden a politikáról szól. Széljegyzetnek lenni ebben az egészben, a margóról nézni mindent nem feltétlenül egy önmagáért kiállni tudó embernek való. Ha rábízzuk a politikára, hogy mindent elintézzen helyettünk, akkor előbb-utóbb nagyon furcsa helyzetekben találhatjuk magunkat.

Bizonyos dolgokba időben bele kell szólni, függetlenül attól, hogy a kutya nem hallgat ránk. De ezt már megszoktuk, és talán frászt is kapnék, ha nem így lenne. Egyszer hozott olyan helyzetbe a politika a rendszerváltás környékén, hogy ki kellett állnom, és mondanom kellett valamit. Bődületes felelősség. Érdekes nagyon mélyre eltűnt a felvétel a 12 pontról,ma már nem szívesen emlékeznek rá, pedig megtörtént.