Biztos befutó
Múlik az idő, és ez nem kedvez nekünk, mondaná kérlelhetetlen nagyapám. 50 éve, hogy megrázta magát népünk, remélem nem utoljára.
1956-2006 emlékezetessé tette az akkori hatalom, kíméletlenül megtorolva, maradék szikráját is eloltva nemzetünknek. Összegezzük, mi maradt azóta hazánknak. Eladott ország, lézengő élet, vegetálás. Elgondolkodtató, gazdaságunk 0-ra redukálta magát, csak az idegen tőke által mozgatott részeken van termelés. Természetesen a profit kiszivattyúzva külföldre. Befogadó nemzet vagyunk és toleráns, talán túlságosan is. Lemondunk alapvető jogainkról és érdekeinket nem védjük meg.
Elgondolkoztató, hogy a nagy szabadságunkban mindenféle önvédelmi Gárda létezhet, csak magyar nem. Katonaságunk minimális, rendvédelmünk nevetséges. Értékeinket idegenek védik tőlünk. Módszeres kifosztásunk a végét járja, kilóg a lóláb, mostanában már a látszatra se adnak új gazdáink. Alázva, megtörve a nemzet lelkét, és sárba tiporva minden hírmondóját. Európa legrasszistább államában ünnepli az ENSZ holokauszt-emléknapját, január 27-én. Miért, kérdezem naivan? Érdekvédelmi szervezet (szakszervezet), évek óta nem létezik, kiszolgálva bábként a tőkét. Kormányaink kollaboránsként, versengve szolgálták ki értékeinket, elkótyavetyélve javainkat. Várom a napot és a percet, mikor kimerik mondani az igazságot a szemembe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.