Az emberiség történelmében mindig történtek tragédiák. Népek országok nehezen dolgozzák fel a fájdalmakat. Kiragadott példák: lengyelek Katyitnja, örmény nép legyilkolása,Izraeli nép vesszőfutása.kommunizmus milliós áldozatai.Palesztinok felszámolása, a mi Trianonunk .stb folytathatnám a sort vég nélkül. A temetési menet élén mindig a hozzátartozók fájdalmukkal és gyászukkal,utánuk az érdeklődők nézelődök haladnak.Tisztelet és becsület az áldozatok emlékének, de! Nem értem miért sulykolják erőltetik rám idegen népfájdalmát és gyászát. A kölcsönösség jegyében elképzelem Jeruzsálem lezárását félnapra, magyar zászlókkal vonulva szenvedéseinkre emlékezve, végén mulatozva.Minden képzeletet felül múlna a megvalósítása . A pénz az erő és a 250 atombomba fej nyomós indoknak látszik. Beszédes számok következnek: 1000 palesztin kezdett a napokban éhségsztrájkot az Izreali börtönökben,társaik 4570 társaságában életfogytiglan büntetésüket töltve,Miért is gyújtunk gyertyát? Azért hogy legyen erejük megmászni a 8 méteres beton falakat .Víz, gáz, és áram nélkül próbáljanak élni lerombolt lakásukba,gettóba kényszerítve.Kinek fáj és miért az élet menete a válasz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.