Hazánk sorsa sajnos csupán csak egy adásvételi szerződés lett. Addig-addig...ameddig...de meddig még ? Ahogy adták, úgy vették...végül mind elveszik fejünk felől házunkat is lassan...amink van még.Először tető nélküli ház..amelyből lehetett rabolni, végül majd csak törött cserepek maradnak szerte-szét, amerre nézünk.Darabkáit ki rakja majd össze ? Úgy adminisztrálnak ehhez, mintha Hazánk a senki földje lenne.Pedig a Mienk ! Mindenki lassan adószedővé válik..és nem marad ember, akitől beszedjék. Adózó vagy ugyan, de rákényszerülsz, hogy odázó legyél, mert nem tehetsz mást. Addig szálltak ágról-ágra, azt hitték vastagak a gallyak..elbírnak mindent, később pedig nekünk kell rájönnünk arra, hogy mennyire gyenge és leszakadhat a súly alatt.És ez hova vezet még ? Nem rég írtam egy Barátnak..azt szeretem benne, hogy nem szeret ácsorogni, mi közben át csorog rajta a Léte..igen tenni kell valahogy valamit, mert a Magyar Föld, Hazánk és a Becsületünk megmaradt még. Ágy ágy mellett, fej fej mellett, csak koporsó koporsó mellett ne legyen..én így szeretném.