Nagyon nehezen találja ilyenkor az ember a megfelelő szavakat. Talán nem is lehet. Ami hétfő délután történt Kolontárnál és Devecsernél, az leírhatatlan. S a helyszínen készült megrázó képsorokat nézve - amellett, hogy próbáljuk felfogni és megemészteni a vörösiszap-katasztrófa szinte felfoghatatlan és megemészthetetlen következményeit - egyetlen egy gondolat lüktet mindannyiunk fejében: e szörnyűség felelőseinek, a MAL Zrt. vezetőinek bűnhődniük kell!

Bűnhődniük kell, nem csak azért, mert az elemi igazság ezt megköveteli, hanem azért is, mert a héten történt eseményekben ott lapul az úgynevezett rendszerváltás legnagyobb haszonélvezőinek gátlástalansága, gazembersége, arroganciája és a magyar nép végletes kiszolgáltatottsága és keserűsége.

S ez a keserűség most arra vár, hogy végérvényesen lezárjuk a következmények nélküliség korszakát Magyarországon. Mert ez így nem mehet tovább. A vörösiszap-katasztrófa erre mutatott rá kérlelhetetlenül. S ha egyáltalán lehetséges most ilyesmiről beszélni, akkor mondjuk ki: ez az egyetlen pozitívum, amelyet a romokból felépíthetünk. Minden más odaveszett. S igazán - a felelősök iránt táplált haragunkat félretéve - ebbe a minden másba a legborzasztóbb belegondolni.

Nyolc halálos áldozat. Megannyi megsebzett lélek. Megannyi tönkrement élet. Vörösiszapban tocsogó házak, falak, szobák, bútorok, holmik, amelyek mögött egy élet munkája áll. Százak, akiknek a nulláról kell ismét felépíteniük valamit. Valami jót és értékeset. Olyat, ami a katasztrófa előtt az övék volt.

Elhullott cicák, megfulladt kutyák és haszonállatok. S a Marcal, amelynek kipusztult a teljes élővilága. Muszáj leírnom még egyszer, csakhogy érezzük e tény rettenetes súlyát: kipusztult a Marcal teljes élővilága. Halott folyó immár.

A MAL Zrt. pedig e borzalmak közepette olyan kommentárokkal dobálózott, mint „a vörösiszap nem veszélyes”, „egy erős slagos lemosással el lehet távolítani”, „Felsőzsolca sem gondolta volna, hogy elönti az ár”, „a vörösiszap nem mérgező, persze fürdeni nem kell benne”, „nem értjük az okát, miért függesztette fel a környezetvédelmi államtitkár a tevékenységünket”. Majd mindezt megkoronázandó, bejelentette, hogy kifizeti az elhunytak temetési költségeit és százezer forint gyorssegélyt ad a katasztrófa károsultjainak.

Ennyi, mindössze ennyi tellett a MAL Zrt-től. Némi ködösítés, terelés, mellébeszélés, érzéketlen patkánykodás, aljasság és persze a felelősség teljes hárítása. Bár Horn, Medgyessy, Apró és Gyurcsány haveri köreiben már csak így szokás intézni az ilyesmit.

De reméljük, hogy ennek vége, és hogy ez a rettenetes katasztrófa nem marad büntetlenül. Mert ha mégis, akkor nincs értelme a jövőnket építenünk. Hazugságra és gazemberségre alapozva?

Egyszer már megpróbáltuk. S világosan láthatjuk, hogy húsz év alatt hova jutottunk vele…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.