2009,meghatározó év volt számomra,iszonyú motiválással és munka bírással.Napi 15-18 órát töltök munkával,bár már árnyéka vagyok önmagamnak lézengek a térben vívódásaim közepette,verdesek levágott szárnyakkal.Ily állapotban csak zuhanni lehet de repülni nem. Tegnap óta dög vagyok,soha se voltam anyám asszony katonája ,de vannak dolgok ,mikor én is kevés vagyok,önpusztító életformámat részben én választottam de van mit rám kényszerítettek.Évek óta tagja vagyok egy vallási közösségnek,holott bizonyos értelembe pogány vagyok..Nem vagyok meg keresztelve de köztük megtaláltam az igaz önfeláldozó szeretetet.mit azóta is őrzők szívemben.Külön meg kell említenem két barátomat e közösségtől függetlenül ,az életemet köszönhetem nekik életem kritikus pontján mellé álltak és nem engedték hogy a fegyverhez nyúljak,amit szemrebbenés nélkül megtettem volna,Ma csengettek ajtómon kivánszorogtam és egy rakás ételt küldtek nekem.Ez az a pont amit nem lehet könnyek nélkül kibírni,tudva nem az étel hiánya okozta bánatomat enyhíteni igyekeztek számomra,Igazi mákos gubát csináltak a kedvemért számtalan ételféleséggel elküldve nekem.Itt fogynak el a szavak és mérhetetlen hála Istennek és nekik,mert a csodát oda tették nekem egy csupor ételbe.Többit rátok bízom ez átélni kell és érezni.És vannak dolgok amiit nem lehet elmondani ,például hogy nézett rám Tesó nevezetű macskám ,izgalmában.Igen ezt eszem mondtam neki....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.