Az emléket hagyni kell leülepedni,hogy tisztán fenn maradjon a lényeg, és ne vigyenek el az érzelmek.Első kézből mondom tapasztalataimat.Bőcs-Edelény -Felsőzsolca.Egy lelkész és fiatal teológus csapat (református)társaságában érkeztem az árvíz sújtotta területre.Be igazolódott a jelzés amit a gárdisták közöltek az első perctől fogva.Bajban látszik meg ki a a jó ember.Nem értem előre tudta mindenki, mi fog történni váratlanul nem ért senkit a dolog,vagy mégis.?Víz és fejetlenség és nagyfokú dilettantizmus jellemezte a helyzetet végig.Rettentő furcsa hogy az agyon átkozott Gárdisták elsőként érkeztek ők tudták miért talán csak segíteni akartak egyszerűen.Ott állnak a helyszínen és nincs homokzsák nincs ember és nincs akarat.Kivezényelt tüzoltók az első napokban hozzá se nyúltak semmihez.az ott lévő rendőröknek is az volt a dolga hogy saját ruházatukat össze ne sarazzák.A kormány részéről a központi segítség egy hetet késett minimum.a kimondotan erre szakosódott katasztrófa védelmi embereit be se vonták az első napokban, miért kérdem?Nem volt irányítás és nem volt aki koordinálja az embereket.De mit tapasztaltunk még a felekezetek képviselői is állandóan hangoztatták az "önzetlen segítségüket" Súlyos szavak tudom ,de a tényekkel nem lehet mit kezdeni.Az emberi összefogás szép példáját láthattuk,színre fajra különböző népcsoportok egységesen vitték a homokzsákokat, kifáradásig.Sajnáltam a lelkész csapatot a fizikai munka közben ennyi Istenek nem tetsző szót már rég hallottak.de közben folyamatosan kialakult a szelektív hallásuk elhomályosította ezeknek értelmét.Remélem a következő vízhullám felkészültebben ér majd minket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.