Verőfényes délelőttön motorok morajlása verte fel az erdő csendjét,madarak rebbentek szerte széjjel.Ismerős benzinkút köré gyülekeztek a vasparipák.Sok sok Rendes ember kilépett a sodródó élet egyhangúságából, hogy valami szépet és jót tegyen.Adójukat nemes egyszerűséggel közvetlenül átadva kijelölt célszemélyeknek.Belső büszkeségem, hogy részese lehettem az eseménynek.Elindult a kígyózó vasparipák által vezetett konvoj a célállomás felé.Mögöttünk egy kamion megrakodva kerékpárokkal.Irány a gyerekváros, akik mit sem sejtve élték a megszokottat.Pokol hangjai dübörögve megérkeztek a tábor lakóihoz.Sok száz csillogó szempár és szájtátva bámuló gyerek sereg döbbent érdeklődése fogadott bennünket.Két oldalra parkírozva közénk betolatva és ajtaját kinyitva megkezdődött a lepakolás, megannyi izguló zsibongás közepette.Különböző méretű csodák kézről kézre, sorba állítva az álomvonatot.Döbbent csend után elemi erővel feltörő hang zsivaj és gyerek szeretet átölelte kis csapatunkat. Intézmény vezetője jelképesen át vette majd megköszönte ajándékunkat.Meghatott pókerarcok lóra pattanva, talán kicsit hosszabban húzva a gázkart, dübörögve kivonult az udvarról.Ha eddig nem tettél semmit már megérte mondaná nagyapám...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.