Bán János (Győr, 1955. október 4. –) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész, a Katona József Színház alapító tagja; a cseh és szlovák nyelvterületek egyik legnépszerűbb külföldi színésze.


Én életemben sok mindent nyaltam, de politikussegget soha. De a hülyeséget félretéve, ahhoz, hogy pontosan, érvényesen tudjak fogalmazni, muszáj megőriznem a függetlenségemet.Én ilyen értelemben egy kicsit anarchistának érzem magam, mert valahogy mindig úgy alakult, hogy ellenzékbe kerültem. A kommunisták alatt ugyanúgy, mint a szoclib koalíció idején, és most is. Egyszerűen, mert nem vagyok hülye, és nem hagyom, hogy az orromnál fogva vezessenek.nem tudok dörgölőzni senkihez, ezért aztán mindig vállalnom kellett a konfliktust. De ha az ember szakmailag képes úgy kondicionálni magát, hogy a munkájával nem lehet vitatkozni, akkor ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye. Ma már konfliktus kerülőbb vagyok, de bizonyos szakmai vagy emberi dolgokat nem kívánok megkerülni.

Ars poetica


'Fiatalként a kérdéseim kissé bizonytalanok voltak, a válaszaim azonban nagyon határozottak. Most, idősebb fejjel azonban a kérdéseim nagyon pontosak, a válaszaim pedig egyre bizonytalanabbak. Ma többet tudok a világ dolgairól és saját magamról, ezért tudok talán jobban kérdezni. Ez praktikusan azt jelenti, hogy könnyebben megfejtem egy szerep személyiségét, könnyebben belehelyezkedem, de kilépnem belőle nehezebb, mert a szerep által felvetett kérdésekre nehezebben találom a választ. Ez olyan pszichés teher – s ez a hivatásom legnehezebb része – melyben minél mélyebbre mászik az ember, annál többet veszít magából.

Munkával telt éveim során, valósággá vált fiatalkori célom – amiért ezt a hivatást választottam –, hogy a magyar színházművészet valóban világszínvonalú legyen. Mindig olyan területeket igyekeztem és igyekszem kipróbálni, ahol még nincsen tapasztalatom. Ezek sem egyszerű feladatok, de megkönnyíti őket az újdonság, a kísérletezés varázsa. Jó kanavász, jó alapanyag kell, és a többi csak munka kérdése.

    Legjobb férfialakítás díja – Vonó Ignác (1983)
    Színikritikusok díja – Stílusgyakorlat (1983)
    Játékfilmszemle díja – Falfúró főszerepért (1986)
    Oscar jelölés – legjobb külföldi film kategória (Az én kis falum) (1987)
    Legjobb férfialakítás díja (Párizs) – Otik (Az én kis falum) (1987)
    Jászai Mari-díj (1987)
    Kritikusok díja – Albert Albert című szlovák film címszerepéért (1995)
    Érdemes művész (1997)
    Legjobb férfialakítás díja – Rezső, a Rinaldo című filmben (Moszkva, 2004)
    Vidor Fesztivál
        Brighella-díj – Vinkel (A szerelmes hal) (2008)
        Arlecchino-díj – Pása (Guppi) (2010)
    Ivánka Csaba-díj (2011)

    Prága – Trebbia Európai Díj[5] (2011)
    A színészi küldetés díja (Szlovákia, trencsénteplici Art Film Fest – 2011).[6][7] Hagyomány. hogy a színész nevével ellátott sárgaréz lapot a „Dicsőség hídján” helyezik el olyan hírességek társaságában, mint Franco Nero, Deraldine Chaplin, Gina Lollobrigida, Jeremy Irons vagy Jean-Paul Belmondo. E hídon már van két magyar név: 1998-ban Törőcsik Mari tábláját helyezték el itt, 2003-ban pedig Cserhalmi Györgyét

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.