Senki fia

2011.11.26. 12:17


Nem vártak, jöttem
Félelemben, ködben
Ölelést reméltem
Remegve nyögve,
Szívemben kértem,
Agyam már elzár,
Boldogság nem vár,
Légzésem pulzál,
Szívszorító vágyban,
Nincs már tovább,
Fekete villámok cikázva
Életem tova eljátszva,
Bűnös fondorlatok,
Fájó gondolatok,
Kaotikus álmok,
Álcázott ábrándok,
Emberségben tévelyegve,
Becsületben révedezve.
Ha én nem, talán az Isten
Teremt majd rendet.

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosh.blog.hu/api/trackback/id/tr543412918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.