2010.

2010.01.01. 10:03

Látod, testvér, hogy telnek-múlnak a napok,
Szöknek az egymás után jövő hónapok,
S újból itt vagyunk a véget ért év végén,
Szilveszter éjjelén az új év kezdetén.

Fejünkben most sok gondolatunk kavarog,
Mind megőrzött, értékes emlékdarabok,
Életképek, amiket ha előveszünk,
Az elmúlt időkre visszaemlékezünk.

Vajon hogyan használtuk fel a kapott jót,
Hagytuk elúszni az égbe vivő hajót?
Lett is ezekből rossz, fájó bonyodalom,
Szület is most sok újévi fogadalom.

Kint villog a színes, hangos tűzijáték,
A házakban készen áll már a teríték.
Éjfélkor a himnuszra pezsgőt bontanak,
Koccintanak, és hajnalig ébren vannak.

A kinti teret az emberi vidámság
Tölti be, de csendben hangzik egy kívánság,
Valahol, néhány szívben: Isten áldását
Kérik vágyva, s egy szebb új világ várását.

A bejegyzés trackback címe:

https://harcosh.blog.hu/api/trackback/id/tr621636541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.