Nemzetiző luxusszolgák
Az egyik korábbi MSZP-kongresszus előtt úgy rendelkezett a pártvezetés, hogy ezúttal elhagyják az Internacionálét, és helyette a Himnuszt fogják elénekelni. Közönséges médiafogás volt, nagyon butának kellett lennie annak az egyszerű szavazópolgárnak, aki elhitte, hogy ettől nemzeti párttá változott az MSZP. Nahát, annak is nagyon ostobának kell lennie, aki most azt hiszi, hogy Gyurcsány Ferenc nemzeti lett, csak azért, mert összehívta a nemzeti csúcsot.

Játék volt az egész. Épp úgy, ahogy a hamiskártyás húzza elő farzsebéből a megcinkelt adut, amikor már úgy néz ki, hogy menthetetlenül elveszíti a partit.

Hol kezdődött ez az egész? Talán már Medgyessy Péter 2002-es kampányában. Ott sohasem felejtették el hangsúlyozni a jelölt erdélyi származását. A legvehemensebben egy másik kampányban, a 2004-es EP-választások előtt "nemzetizett" az MSZP-s pártvezetés. A voksolást megelőző szocialista nagygyűlésen ellepték a csarnokot a nemzeti lobogók, az MSZP jelképei és szegfűs zászlói teljesen háttérbe szorultak. Beleszólt az akcióba az ismert izraeli tanácsadó, Ron Werber is. Nagyon helyeselte.

Sajátos, de igen erős nemzetizésnek számított az is, amikor egy későbbi pártkongresszuson Gyurcsány Ferenc egyenesen az 1956-os forradalom gyermekének nevezte magát. Kádárt szinte lestricizte, Nagy Imrét a mennybe küldte. Ekkor szólt neki Horn Gyula, hogy na, most már elég lesz, Ferikém!

És hát itt ez a nemzeti csúcs, amely most nem csupán újabb médiafogás volt, de kísérlet arra is, hogy szétkenje a kormányzati kudarc felelősségét azok között, akik megjelentek ott.

A valóságban a nemzet csak közönséges szitokszó a mindenkori MSZP-vezetés és az őt irányító gazdasági elit háza táján. Kezdjük mindjárt Kovács Lászlóval, aki Medgyessy külügyminisztereként igyekezett kiüresíteni a magyarigazolványt, szinte a 2002-es kormányváltás másnapján. Méghozzá szlovák kérésre! Ám Pozsonyt is alaposan meglepte Kovács László buzgalma. Szlovákia a felét sem kérte annak, amit a magyar külügyminiszter – amúgy az MSZP akkori elnöke! – elkövetett magyarigazolvány-ügyben. 2004. december ötödikéhez kommentár sem kell. Még Bukarest is egészen másra számított a magyar kormány részéről. Hogyne számított volna, amikor a külföldön élő románok kettős állampolgárságáról a belügyminiszter-helyettes döntött annak idején egy rendeletben. Minden cirkusz nélkül.

És hiába esküdözött Gyurcsány Ferenc, hogy ő az '56-os forradalom vér szerinti örököse, másként beszélt, amint komolyra fordult a szó. Amikor pártelnökké avanzsáltatta magát, mindjárt be is jelentette például, hogy az MSZP a globalizmus ideológiáját és politikáját tette magáévá, azt követi. Feltétel nélkül.

Mindeközben az MSZP elitje fokozatosan leépítette a párt valamennyire is nemzeti érzelmű köreit. Szűrös Mátyást kiszorította az MSZP-ből, Géczi Józsefet lecsendesítette, Nagy Sándort eltüntette, és erővel akadályozta meg, hogy a Társadalompolitikai Tagozat rendes pártplatformmá alakuljon, és ezzel megszerezze az effajta fórumoknak járó jogokat és lehetőségeket.

Természetesen gusztustalan az, ahogy Gyurcsány Ferenc, az MSZP elitje, illetve a miniszterelnököt és a pártot irányító "szocialista" nagytőkéslobbi igyekszik visszaélni a nemzet fogalmával. Jóllehet már csak amiatt sem lehet nemzeti ez a konglomerátum, ahogy létrejött annak idején. A csúcsok és a chartázások árnyékában igyekezett titokban tartani egy fontos évfordulót ez az elit. Éppen húsz éve annak, hogy megszületett 1988-ban az úgynevezett társasági törvény. Ez a rendkívül tudatosan megtervezett jogszabály adott lehetőséget a kft.-k létrehozására, azaz a spontán privatizációnak nevezett szabad rablás megindítására. Hát persze hogy nem az egyszerű melósok káeftézték ki az üzemek jól működő részeit, hanem az információs előnyben és hatalmi helyzetben levő vállalatvezetők, ágazati főnökök. Azaz a párt emberei, vagyis az elit. Amely így sikeresen átmentette magát a rendszerváltás utáni időkre.

A baj csak az, hogy most érezhetjük igazán Kádár egyik hitvány tulajdonságának a következményeit. Történetesen azt, hogy szerette a seggnyalókat. És pillanatokon belül lecsorgott és szétáramlott az egész rendszerbe az a kontraszelekciós elv és gyakorlat, amelyet Kádár a környezetében kialakított.

Most pedig itt ülnek a nyakunkon az akkor kiválasztott, szerény képességű hízelgői és az ő tanítványaik. Körülbelül annyit tudnak emberről, társadalomról és gazdaságról, amilyen helyzetben van ma Magyarország. Nemzetellenességük azonban nem csupán jellemhiba, egyfajta szükségszerűség is. A kezükbe került vagyonból ugyanis nem tudtak működő nemzetgazdaságot építeni. Ehhez nem értettek, nem értenek. Csak egy út maradt a hatalom és az előnyök megtartására: behívni és kiszolgálni a globalizációs tőkét. Akár elvtelen kedvezmények árán, megalázó feltételek mellett is. És vállalni a helytartói feladatokat. A lényeget tekintve szolgaság ez is. Csakhogy milliárdos luxusfokozatban!

A nemzet szó viszont már magában is önállóságot jelent. Meglehet, luxus és milliárdok nélkül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.