K.O.
2009.08.30. 22:05
Ünnepnek vége, tompa vagyok, fejem kába. Valami elszakadt bent és a felismerés félelmetes.
Agymosott halottként mászkálok az utcákon, érzéketlenül szemlélődöm, megszűntem létezni.
Döbbenet, fel sem fogható a történések sorozata. Úgy érzem magam, mintha egy fantasztikus
film kellékei közt ténferegnék. Budapesten vagyok 2009. március 15-én. Végletekig megalázva, az emberi méltóságot beledöngölve a pesti flaszterba. Megpróbáltuk ünnepelni Nemzeti ünnepünket, a magunkfajták, a magunk módján. Nem ezt kívántam drága népemnek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.