Okt. 23. mérföldkő, remélem az lesz,de csodát nem várok,nem is lehet.Régi emlék képe jelenik meg előttem,úszás közben beleakadtam a hínár kötegbe a tó közepén.Nem volt kellemes, kapálózni kezdtem,minden mozdulatomra több és több növény húzta testem lefelé a mélybe.Ránk tekeredett most is a bénító érzés,Nagyapám intelmei jutnak eszembe,nem heveskedni nyugodtnak maradni,gondolkodni, ez a túlélésnek záloga.Kaptunk egy lehetőséget rá is ültünk szépen,vártuk az uniós csodát,közben szomszédaink tették a dolgukat,meg is előzve a hajdani elsőt.Vegyük már észre az önös érdekek tőke felhalmozása, csak egy szűk rétegnek kedvező, a túléléshez kevés lesz.Régi recept: húzzuk meg a nadrág szíjat elve, már nem segít rajtunk,már nincs hová hátrálni.Elment az ország, elmegy a hajó ami elvisz minket az emberhez méltó életbe.Marad a kiszolgáltatottság,megtűrtként tengődhetünk majd hazánkban.Mire várunk még? ha már magunkról lemondunk,legalább az utánunk jövőknek tudjunk a szemébe nézni becsülettel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.