Te meg a világ

Ember ,hogy ne légy csupaszon,
erőidre és terveidre
láthatatlan páncélt terítve
valaha még védelmet adtak
neked is a legfőbb hatalmak,
a hiúság és a haszon.

Most itt dideregsz csupaszon.
A hiúság, amiért megölted,
magával vitte az erődet,
s mert haszna nincs semmi igaznak,
ami maradt lelkedben,az csak
az érdektelen szánalom.

Én is így látok, csupaszon.
De nekem semmi az igazság:
járom a nagyobb érdek útját.
Csak az megváltó,aki használ!
Te nem mozdulsz? Nem is akarsz már
segíteni a barmokon?

Akkor mégse vagy rokonom.
Te!te kívül vagy a világon!
Nem is nevetsz a butaságon!
Nem is lázadsz ellene!-Ember,
most már tudom, hogy idegennel,
az undor és az unalom
magányával vitatkozom!

ki kellet volna oltanod rég
az életed,s hogy bírod még,
azért bírod csak bizonyára,
mert tudásod képmutatása
eddig megvédett utadon.

Vigyázz! Készítem ostorom:
mert gyenge vagy a hitre, tettre,
mert nem figyelsz az emberekre,
mert érdektelen vagy, beteg vagy,
mert igazság vagy szörnyeteg vagy
s számodra nem lesz irgalom!
Szabó Lőrinc